Mindenki emlékszik Rachel Green karakterére a Jóbarátokból? Ő az a lány a sorozatból, akinek kész kínszenvedés volt ajándékot választani, hiszen mindenki tudta róla, hogy szinte soha nem örült semminek. Mindegy volt, karácsonyra kapja-e, vagy a születésnapjára. Ha csak erőltetetten mosolygott, és egy árva szót sem szólt, még jól is járt az ajándékozó. A legtöbbször azonban az volt az első dolga, hogy bármit kapott, elcserélte az üzletben valami másra: így lett például a Rosstól kapott pulcsiból fülbevaló.
Vagy ott van például az egyik barátnőm, aki végtelenül udvariasan köszöni meg a könyvet, ékszeres dobozt, bögrét, bort, belga csokoládét vagy a cédét, sőt, még lelkendezik is, miután kibontja a csomagot. Aztán az ajándékot rendszerint az újracsomagolás után továbbadja valakinek. A sors fintoraként egy év alatt olyan szép, szabályos kört tett meg könyv, amit ki sem nyitott, hogy visszakapta valakitől a születésnapjára.
Vajon hetente hányan éreznek csalódást, amikor meglátják az ajándékaikat? Hány friss házas találgathatja – először még lelkesen és reménykedve -, milyen nászajándékokat rejtenek a díszes papírok? Azok közül, akik blokkal együtt kapják az ajándékot, hányan próbálják meg visszacserélni az üzletben valami másra?
És vajon az ajándékozók közül hánynak jut eszébe, hogy a hagyományokkal szakítva ne próbálkozzon a kissé kockázatos személyre szabott ajándékkal, hanem inkább az ünnepeltre bízza, hogy eldöntse, akkor éppen minek örülne?
